A fiam már húsz éves, hogy telik az idő! Emlékszem rá, amikor még pici volt és felfedezte a focit. Egyből megszerette, itthon sokan labdázott, aztán a suliban már a focicsapatba is azonnal beállt, és ez a szerelem azóta sem múlt el. Igaz, hobbi szinten űzi, nem ezt a pályát választotta, de szabadidejében mindig eljár a haverjaival focizni.
Amúgy is szeret sportolni, ezt leginkább az apjától örökölhette. Ugyan ritkán, de egyszer-kétszer focimeccsre is ki szoktak menni, de ezt nem mondanám olyan gyakorinak, inkább olyasmire mennek csak, ami nagyon, de nagyon érdekli őket, és azok is inkább külföldi csapatok. De ha olyan van, akkor inkább a tévében nézik a sporteseményeket, mint a kosármeccsek, focimeccsek, ilyesmi.
Örülök neki, hogy még most is szívesen tölt velünk időt, persze azt nem mondom, hogy állandóan a nyakunkon lóg, az túlzás lenne. De én már ennek is örülök. Sok szülő panaszkodik arról, hogy a tini gyerekük, vagy éppen a fiammal egyidős gyerekük nem akar egy percet sem velük tölteni. De ez ilyenkor normális viselkedés, a tiniknek ilyenkor cikik vagyunk, járják a saját útjukat, barátokkal lógnak. De vannak olyan gyerekek, akik nagyon jól megtalálják a hangsúlyt eközött. Én is ilyen voltam. Lehet, hogy nem jártam minden hétvégén apukámmal moziba vagy sörözni, de volt olyan, hogy egy-egy koncertre ő is eljött. Vagy éppen anyukámmal mentem színházba. Szóval vannak azért kivételek.
A másik nagy kedvenc témája a fiamnak az autók és az autószerelés. Szeret barkácsolni, szeret az apjával lenni, ha ő éppen kicsit a motort vagy az autót bütyköli. Az apja ért hozzá, néhány dolgot azért ő is meg tud csinálni, ha úgy van, de nagyobb dolgokat már természetesen autószerelőre bíz. Szóval néha együtt szoktak bütykölni a garázsban, és bár a fiamnak a motorozás is bejön, az autókért jobban odavan.
Néha kölcsön szokta kérni, én ennek annyira nem örülök, mert az autónk akkora, hogy egy elefánt is elférne benne (három gyerekünk van, kellett egy családi autó), szóval annyira nem szeretem, hogy ilyen fiatalon egy ekkora autóban ül. De az apja megbízik benne, oda szokta neki néha adni. Ez azért van, mert ő is tanította vezetni (természetesen az autósulis órák mellett), gyakoroltak sokat, tehát tudja, hogyan vezet a fia. Én is megbízom benne, nem ezzel van a gond. Én a többi emberben nem bízom, akik felelőtlenül vezetnek és ezzel balesetet okoznak.
Na, mindegy. A lényeg az, hogy azért valamennyire a fiam is ért az autókhoz. Idén télen új gumiabroncs vétele volt az egyik fő pontja a “Miket kell megcsinálnunk?”-listánkon. Mivel a fiam is az a generáció, aki jobban használja az okoskütyüket és az internetet, mint a mosógépet – na, jó, azt is tudja használni, maximum nem szereti -, ezért egyből az első dolga az volt, hogy utánanézett a neten, hol lehet jó minőségű gumikat venni, de nem horror áron.
A gumidiszkont.hu weboldalt találta meg, ahol van egy gumiabroncs-kereső funkció is, így meg tudtuk nézni, hogy van-e náluk olyan, amilyen nekünk kell. Az a jó benne, hogy az oldalon a kínálat 10 percenként frissül, így mindig azt látni, ami a valós készlet. Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy milyen méretű kell, akkor ezt is meg lehet keresni az oldalon, hogy a keresőben egy ilyen rész is. Ha bármi kérdés van, nyugodtan lehet őket hívni, de a rendelést csak interneten lehet leadni.
Amúgy ki is próbáltuk, tényleg így van, mert végül tőlük rendeltünk. Nagyon gyorsak, ugyanis ha még aznap délig készleten lévő termékre adod le a rendelésed, akkor akár már másnap is megkaphatod, de ez a nagyon megnövekedett igények miatt a főszezonokban változhat. De ha úgy kényelmes, akkor személyesen is át tudod venni, mert vannak átvételi pontok, és ha szeretnél, akkor a szállítónak utánvétellel is tudsz fizetni. Szóval végül mi is jól jártunk, köszönhetően a fiamnak, aki rátalált erre a cégre. A kocsink nagyon jól működik, semmi baja sincsen, és most már új gumik is vannak rajta.