A labdarúgás az a sport, amit az egész világon minden gyerek elsőnek tanul meg. Nem véletlen a népszerűsége, hiszen a szabályai egyszerűek, remekül átmozgat, és nagyszerűen építi a csapatszellemet. Nem kell hozzá drága sporteszköz vagy kiegészítő, csak egy nyílt terep, pár ember és egy labda. A szabályait ugyan a 20. században fektették le hivatalosan, de már a korai középkorban is voltak nagyon hasonló labdajátékok, bár tény, hogy azok jóval durvábbak és agresszívebbek voltak.
Vannak kimondottan focis nemzetek, mint a brazilok vagy a németek, és kevéssé focisak, mint mondjuk Grönland vagy Málta. De a foci ott is a legnépszerűbb a fiatalok körében, pontosan az egyszerűsége és egyszerűn játszhatósága miatt. És vélhetően ott is vannak nagy öregek, akik a délutánjaikat meccsek nézésével és heves szurkolással töltik, akárcsak a világ szinte minden részén, ahol a játék ismert.
Idehaza is minden kiskocsmában, minden településen megvannak a helyi szakértők, sőt, olyanok is, akik még emlékezni vélnek a magyar labdarúgás fényes napjaira. Bár az utóbbi néhány évtizedben nem sok babér termett a magyaroknak, és sokan éppen ezért külföldi válogatottak, klubok felé fordultak, azért szép számmal akadnak még mindig olyanok, akik a hazait tartják mindennél többre. Volt is egy vicces mondás, hogy a másfél millió fociedző országa vagyunk…
De még ha nem is jönnek vagonszám a sikerek, és ma már nem emlegetik hazánkat a labdarúgás élvonalában, a sport népszerűsége továbbra is a csúcson van, a legtöbb gyerek fociedzésre jár, és legalább egy rövid ideig arról álmodozik, hogy egyszer majd focista lesz. Igaz, hogy ők csak a csillogást, a sok pénzt, a hatalmas stadionokat és a rajongók hadát látják, és fogalmuk sincs arról, hogy milyen hosszú és fáradtságos út vezet odáig, hány edzésen és sérülésen kell túl lenni, hányszor kell hajnalban kelni és futni, edzeni menni, mennyi rossz és nézetlen mérkőzést kell megvívni mire talán egy klub felfigyel rájuk és szerződteti a harmadosztályába. De a gyermeki álom továbbra is megmarad.
Vélhetően ez a gyerekkori rajongás és egyszerű, könnyen átlátható rendszer teszi töretlenül a legnépszerűbbé a focit, amiért akár élni-halni is hajlandóak egyesek. A nagyobb eseményekkor a tévé előtt szurkolás, a mérkőzések másnapi kitárgyalása, a csapatok, játékosok összehasonlítása, klubok teljesítményén való vitázás… Ezek mind-mind a hétköznapjaink részei, hiszen bármerre megyünk, bármilyen társasághoz csatlakozunk, szinte biztos, hogy lesz közötte legalább egy fociőrült.